Valahol a svájci hegyek közelében...
Aztán egy jó órás buszozás Milánó másik repterére és már láttuk is, amint kedélyesen pöfékel az Etna (az a púp, ott, a kép bal széle felé, kb. 60 km-nyire tőlünk, Reggio Calabria repülőteréről fotózva):
Az ügyvéd úr - nevezzük G-nek - már várt ránk, bevágódtunk mellé egy szép BMW-be, egy Hetesbe, és csak kis idő után esett le a nagy magyar papírtantusz: EZ A MI AUTÓNK!
Tolta neki a pályán 160 környékén (nyugi, ezen a szakaszon nincs traffipax, mondta), olaszosan előzgetett, levillogott népeket és közben mesélt. Pik-pakk megérkeztünk Palmiba, leállította az autót egy autójavító műhely elé (az ő szerelője), pár lépésnyire volt a szállásunk (utazási irodája van a barátjának).
Lepakoltuk a cuccunk, szuper volt az apartman, és hoppá, nohát!
Kis ejtőzés, negyed hatra volt megbeszélve a találkozó, szintén csak pár méternyire a szerviztől, a helyi autóklubbal, hogy intézzék a papírmunkát.
Leballagtunk, közben lekerült a rendszám a hetesről:
G leadta az irodán a rendszámokat, elintézte a forgalomból kivonást, az adásvételit, egyben megigényeltük a P-s rendszámot. Az ígéret szerint holnap délután meglesz, amint itt van, intézzük a biztosítást.
Ja, hogy nem néztük át az autót? Minek? Ezzel jött ki elénk a reptérre és hozott Palmiba minket (néha 160-nal mint említettem), ha gáz lett volna, égeti magát? Nem. Na ugye! :)
Különben is, én így szoktam...
Amikor az E39 530d-t vettem, akkor este megkérdeztem a kereskedést, hogy megvan még? Megvan. Jó, holnap reggel megyek érte. Haverom - nagy BMW-s - azt kérdezte, miután felhívtam telefonon: beindítottad?
- Nem.
- Festékvastagságot mértél?
- Nem.
- Alánéztél, semmi nem folyik?
- Nem.
- Hátakkor?
- Tetszett!
Amikor elgurultam hozzá és átnézte, csak annyit mondott: te piszok mázlista! (Persze én tudom, hogy nem mázli, de nem ám! :))))
Elég fáradtak voltunk az egész napos utazástól, kicsit elpilledtünk, majd irány egy esti séta, elvégre újra Olaszországban vagyunk, ráadásul délen, lent, messze lent...
Második nap.
Reggeli.
Csak egy kávé és süti, de az a kávé.... hajajj!
Aztán jött G., hogy szabaddá tette a napját és amíg a papírokra várunk, körbevisz minket egy picit a vidéken.
Az ott a sarkon túl már Szicília, jó szeműek ismét felfedezhetik a pöfékelő Etnát
Strand of Palmi. A déli részeken húzódik Olaszország egyik szép, ha nem a legszebb tengerpartja, csodálatosan kék a tenger.
Ebédre átugrottunk Scillába:
A fotón néhány kardhalra vadászó halászhajó látható, még a hagyományos több ezer éves technikát alkalmazzák. A hajó orrából hosszan előrenyúló palló végében áll a halász, szigonnyal a kezében. A palló biztosítja azt, hogy a hajó mozgása nem riasztja meg a halakat.
Fent, magasan a megfigyelő kosárban lelkes népek figyelik azt, hogy merre is úszik a zsákmány és oda irányítják a hajót. A technika azért működik, mert ebben az időszakban a kardhalak feljönnek a melegebb vízrétegekbe, közel a felszínhez. Ügyes!
Ebéd után sziesztáztunk, majd jött az sms G-től, hogy megjött a rendszám, uccu neki, ekksön!
Letelefonálta az ügynökséggel a biztosítást, befizettük a 130 eurót és pár percen belül meg is érkezett a kötvény emailben. Sajnos nem éjféltől élt, hanem adott pillanattól, így gyorsan elintéztük a piszkos anyagiakat és átvettük az autót, hogy reggel azonnal indulhassunk.
Az adásvételi után a fejem:
Bevásároltunk az útra és izgatottan vártuk a reggelt.
