Az előző bejegyzésben látható volt, hogy elérkezett a fékfolyadék csere, a rendszer figyelmeztetett rá. A BMW javasolja a fékfolyadék cseréjét 24 havonta. Van hozzá spéci technológiájuk, én a mezítlábas megoldást választottam vákumbiszbasz hiánya miatt, erről lesz szó itt, alant.

Először is a szerszámok és kellékek - legalábbis szerintem: 2 tonnás krokodil emelő (jó a kocsihoz kapott saját emelő is, csak ez kényelmesebb, gyorsabb), keréktámasz, gumikesztyűk, papírtörlők, kerékanya kulcs (kerékőr fej, ha kell), illetve bármilyen, a kerék leszedéséhez megfelelő kulcs, 17"-os fejjel, műanyag cső, felfogó edény (közepes méretű dunsztos üveg), nyomatékkulcs, 9 mm-es csillagkulcs, 11mm-es csillagkulcs, féktisztító spray, ecset, tölcsér (nagyon fontos!) és 1 liter BMW fékfolyadék (elég a 7-eshez).

Elvileg más márkájú DOT4-es is megfelelő lenne, ha megfelel azoknak a paramétereknek, amelyeket a BMW meghatározott és alacsony viszkozitású (LV - Low Viscosity), de maradjunk a gyárinál.

"Kézifék" behúzva, emellett ékeljük ki az épp kezelésbe vett kerékkel ellentétes oldali és átlósan elhelyezkedő kereket, mert jobb a békesség.

A hátsó részt a differenciálmű ház alatt emeltem meg és alábakoltam mindkét oldalon, hogy egyszerűbb legyen a dolog. Nem utolsó szempont, hogy megfelelő, stabil felületen álljon az az emelő és a bakok...

A TIS szerint a féknyergeken a következő sorrendben kell dolgozni: először a jobb hátsó, aztán a bal hátsó, majd a jobb első és végül a bal első. A logika az, hogy a fékfolyadék tartálytól a legtávolabbi keréknél kell elindulni, és a legközelebbi kerék felé kell haladnia. 

Miután felemeltem a kocsit és az emelési pontokon ráengedtem bakokra (ne felejtsük meglazítani a kerékcsavarokat még a talajon álló kocsin), ellenőriztem, hogy stabilan áll (megmozgattam a felemelt kocsit). Ezután levettem a jobb hátsó kereket.

A féknyereg felső, hátsó és külső oldalán helyezkedik el a légtelenítő csavar, amelyet -jobb esetben- gumi kupak borít. Ha nagyon piszkos a környéke, célszerű ecsettel és féktisztítóval letakarítani. Ezen az oldalon található az ABS szenzor vezetéke is:

Lehúztam a sapkát, és eltávolítottam, hogy a vezeték ne zavarja a további műveleteket, és rádugtam a szerkentyűm műanyag csövét a légtelenítő csavarra.
Azután ráillesztettem a 9 mm-es villáskulcsot (a csillag végével egyszerűbb, de azt a cső rádugása előtt ugye... ). (Érdemes megfigyelni a kulcs állását, hogy kb. ugyanabba a pozicióba húzzuk vissza. Nem szabad túlhúzni, mivel nagyon könnyű megszakítani a menetet).

A légtelenítéshez használt cucc McGyveres megoldás: egy megfelelő méretű dunsztos üveg, a zárófedélbe fúrt lyukba illesztett megfelelő hosszúságú (és átmérőjű) hajlékony műanyag cső. A kupakba érdemes kisebb szeggel egy másik lyukat is ütni, hogy biztosan eltávozhasson a levegő. Elvetemültebbek kis visszacsapó szelepet is beépíthetnek a cső felső (féknyereg felé eső) részébe. Öntsünk megfelelő mennyiségű fékfolyadékot az edénybe, a cső mindenképp merüljön bele!

Miután előkészültünk lent, folytassuk fent (persze lehet ezzel is kezdeni). Távolítsuk el a vezető oldali pollenszűrőt, hogy hozzáférjünk a fékfolyadék tartályhoz (aki fékolajra gondol, gyorsan felejtse el: ez nem olaj...)

 Összehajtottam pár réteg kéztörlőt, ráhelyeztem a jeladó úszóját a kupakkal. A szűrő maradt a helyén, mivel úgyis lenyúlik szinte a tartály aljáig (emellett az istennek nem tudtam kiszedni, erőltetni, eltörni pedig nem akartam). A vezetékeket sem csatlakoztattam le a szintjelzőről. Az ürítéshez egy régi szélvédőmosó fagyálló szintmérőt használtam, eltávolítva belőle az úszót. (Látható két év pora a fékrásegítőn...)

A fékfolyadék eléggé trutyisnak tűnt, még ha tiszta is volt, az biztos, hogy nem sárga:

Miután leürítettem a tartályt, feltöltöttem új fékfolyadékkal (ide kell a tölcsér). FONTOS: a fékfolyadék marja a festéket. Nem nagy ügy, ha gyorsan letöröljük, de erre érdemes odafigyelni.

Vissza a kerékhez. Miközben a mammától rekvirált segéderő (a pappa) pumpálni kezdte a fékpedált, 1/4 fordulattal meglazítottam a légtelenítő csavart és vártam. A folyadék jött szépen a pumpálás ütemére, és amikor megjelent, majd tiszta sárgává vált, újra meghúztam a csavart. Kb. 18-20 pumpálás után már sárga folyadék jött ki a csövön, de ráhagytam még ötöt a biztonság kedvéért. Mehetett vissza a kerék, de előtte réz drótkefével megtisztítottam a kerékagyat, úgy tűnik utoljára pasztával rakták fel és az rászáradt. Más nem lévén porlasztóhoz való kerámia pasztával kentem be vékonyan a felfekvő felületet.

Ellenőriztem a fékfolyadék tartályban a szintet és újra feltöltöttem, mielőtt a bal hátsó keréknél ugyanezeket a műveleteket elvégeztem. Nagyon fontos hogy ezt megtegyük, mert ha kiürül a tartály és levegőt szív a rendszer, kezdhetjük a légtelenítést...

A két hátsó fékhez jó volt a 9-es kulcs, viszont az első fékekhez 11-es kell! A folyamat különben ugyanaz.

Újra: fontos, hogy a csere során soha ne hagyjuk a fékfolyadék tartályt kiürülni, különben légtelenítés miatt kezdhetünk mindent előröl. A művelet vége előtt a max szint alatt legyen a folyadékszint azért, hogy miután minden keréknél kifolyattuk a régi fékfolyadékot, a max. jelig fel tudjuk tölteni a tartályt. Persze ha több maradna esetleg benne, azt ugyanazzal a módszerrel kiszívhatjuk, mint ahogy az elején tettem.

Miután végeztünk a "terepi" munkával, jön az "irodai": lenullázzuk a fékfolyadék csere periódust, hasonlóan a mikrofilternél leírtakhoz:

Ennyi. :)